Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Valóban földönkívüli űrhajó zuhant le akkor. Három férfi és két nő érkezett egy párhuzamos dimenzióban létező bolygóról, a tiétektől nem sokban különböző biológiai felépítésű testben. Épp egy kiépítési szakaszban volt egy nagyfeszültségű kábel, amelyet nem érzékeltek, mivel nem volt még feszültség alatt, és ennek tartópillérjébe száguldottak bele. Mindegyikük meghalt. Az Egyesült Államok-beli katonaság két évig vizsgálta a holttesteket. Nyolcvan évre titoktartási szerződést kötöttek a kutatás résztvevőivel. A bázis már nem működik, de őrzik. Nagyon embertelenül, hentes módjára bántak a holttestekkel a vizsgálat közben, amit nagyon nem szívleltem.

A holttesteket végül az utánuk indult keresőexpedíció megtalálta és elvitte a Földről.
Két évszázadnyit vetette vissza a fejlődésben az emberiséget az a bánásmód, aminek a nyomait a keresőcsapat megfigyelte. Ha az ember tisztelettel bánt volna a holttestekkel, már - ha nem is gyakori, de - nyilvános, segítő kontaktus jött volna létre rendszeresen a látogatók társadalma részéről, és ez megváltoztatta volna a történelmeteket. A Kölcsönkapott írja le a kozmikus etikát és etikettet.